A szünidőben nincs is jobb tevékenység, mint az önfeledt játék. A gyurmázás során a gyerekek elmélyülten játszanak, és eközben észrevétlenül fejlődnek képességeik. Leginkább a finommotorika, ami az írástanulás feltétele. A gyurmalapok használata nem újdonság, sokak számára közismert, bevált módszer. Izgalmas a szabad és térbeli alkotás is, néha azonban szükséges az ötlet, az inspiráció. Ezekkel a gyakorlatokkal a gyerekek ugyanúgy kreatívan alkothatnak, mint a hagyományos gyurmázással, de mindemellett feladattudatukat, figyelmüket is és még szociális készségeiket is fejleszthetjük.
Az általam rajzolt képeket nem szükséges belaminálni. Elég lefűzni egy nejlonos mappába, hasonlóan a gyümölcsös játékhoz. És már indulhat is a móka. A szünidei gyurmás feladatlapot itt tudod letölteni. Ha nincsen színes nyomtatód, akkor se bánd, mert fekete-fehér alappal is élvezni fogják a gyerekek. Ha nincs otthon színes bolti gyurma, a hagyományos só-liszt gyurmát temperával, ételfestékkel tehetitek varázslatossá. Hajrá! Ragyogjon a napocska, viruljanak a gyümölcsök, tervezzetek szép ruhákat vagy feltétet a pizzára! Kicsiknek és alsósoknak is ajánlom. Válasszatok a feladatok közül és azt fűzzétek a mappába, ami gyermeked számára leginkább megfelelő.
Kezdetben az volt a legfőbb célkitűzésem volt, hogy kizárólag kreatív, otthon elkészíthető játékokat mutassak be a blogon. A tapasztalatom azonban, hogy mind a szülők, mind a pedagógusok is annyira leterheltek, hogy nagyobb igény mutatkozott az előre megrajzolt, letölthető feladatokra. A gyermekek tevékenykedtetése nagyon fontos, de néha a kész feladatok, sablonok is jól jönnek. A lényeg, hogy mindenki megtalálja a középutat. A feladatleírások segítek abban, hogyan lehet ezeket izgalmas játékkal kombinálni, hogy ne ragadjunk feltétlenül az íróasztalhoz. 1-1 letölthető segédlet számtalan lehetőséget nyújt, így nem landol a kukában a kinyomtatott anyag. A képeket saját magam rajzolom, a feladatokat is én szerkesztem. Töltsd le díjmentesen!
Szeretném bemutatni gyümölcsökről és zöldségekről szóló játéksorozatomat.
Memóriakártya
Elkészítés: Nyomtasd ki! Lamináld be! Vagdosd szét! Ha nincs lamináló, kartonra is nyomtathatod, ragaszthatod a képeket! (Figyelem! Hátoldala átlátszó lehet, így műszaki rajzlapra nyomtasd laminálás esetén is, vagy dupla fénymásoló lappal lamináld!)
Játék:
Klasszikus párosító memóriajáték!
Csoportosítsátok a képeket különbözőképpen: zöldség vagy gyümölcs, színük szerint, melyik részét fogyasztjuk, mikor terem, hol terem stb.
Keverjétek meg a kártyákat, osszátok szét! A gyerekek folyamatosan fordítsák felfelé a felső lapokat és amikor kettő vagy több (a játékosok számától függően) pl. zöldség, gyümölcs, déli gyümölcs, termés stb. (megbeszélés szerint) bukkan fel, tapsoljatok! Aki jókor tapsol, viheti az adott lapokat. Az nyer, akihez az összes kártya kerül.
Kicsiknél szótanuló kártyának is használhatjuk, miután megismerkedtek a valóságban is az adott zöldséggel, vagy gyümölccsel.
A kártyák tárolása nagyon egyszerű, közepes méretű gyufásdobozban pont elfér.
A következő feladatokat megoldhatjátok egyszeri alkalommal, de ha belamináljátok, esetleg lefűzhető fóliába helyezitek, akkor táblafilccel letörölhető, így bármikor rendelkezésre áll. De akár szóban is megbeszélhetitek.
Árnyjáték:Kicsiknél és nagyoknál is fejleszti a formafelismerést, elmélyíti a tudást, ha összekötik a már megismert és megkóstolt zöldséget vagy gyümölcsöt annak árnyképével. Itt tudod letölteni.
Kereső: Fejleszti a figyelmet, a koncentrációt. Segíti az olvasás előkészítését. Ovisoknak ajánlom. Itt tudod letölteni.
Kakukktojás: Ennél a feladatnál óvodásokra és alsósokra is gondoltam. Míg a kicsiknek a zöldségeket és gyümölcsöket kell megtalálniuk az adott sorban, addig a második oldalon már komoly környezetismereti tudásra van szükség. Megoldókulcs természetesen fejjel lefelé a lap alján található. Itt tudod letölteni.
Töltsd le most, díjmentesen a zöldség-gyümölcs játéksorozatomat! Kalandra fel!
Közeledik Szent Mihály arkangyal ünnepe, szeptember 29. Ez a nap a gazdasági év őszi fordulója (Magyar Néprajzi Lexikon). Lassan beköszönt a hideg, az állatokat visszaterelik a nyári legelőkről. Véget ér növények betakarítása, a télire való begyűjtés. Hálát adunk minden kincsért a Gondviselésnek, amit a természet által adott.
A régi korok embere nem termelt hulladékot. A termések, gabonák feldolgozásakor a növények minden részét hasznosították. Olyan népi játékokat szeretnék bemutatni a teljesség igénye nélkül, melyek ezekből a kincsekből születnek, de saját ötleteimmel is kiegészítem a felsorolást. Nem mélyedek el 1-1 játék részletes leírásában. Nagyvonalúan, inspiráló jelleggel írok most.
1. Csutkababa: Szeptember vége felé, amikor elkezdik törni és lemorzsolni a kukoricát, összegyűjtik a csutkát, a csuhét és kiszárítják. A csutkababához szükséges egy félbetörött kukorica csutka és egy négyzet alakú vászon. A vászon felső csücskét behajtjuk, rásimítjuk a csutka tetejére, ez lesz a baba feje, majd a két oldalsó csücsköt egymásra hajtva bepólyázzuk a kis csecsemőt és fonállal, rafiával átkötözzük. (Részletes leírás a Duna-Tisza közi Népművészeti egyesület honlapján ( http://www.dunatiszakozi.hu/csutkababa.kepek.html)
2.Csuhébaba: Szebbnél szebbek, a kézmûves vásárok gyöngyszemei. Elkészítésük mégsem olyan bonyolult. A kiszáradt csuhékat beáztatjuk meleg vízben, a végeit egyenesre nyírjuk, majd cérnával kötözve alakítjuk ki a baba testét, fejét, ruháját. Hajának kukoricahajat is használhatunk.
3.Csutkavár építés: A kiszáradt csutka remek ügyességi építőjáték, ha egymásra rakosgatják a gyermekek. Versenyezni is lehet, ki tud magasabb várat építeni.
4. Buborékfújás szalmaszálból: ” A szappanbuborék-fújáshoz szappanos víz kell és egy lúdtoll üreges szára vagy szalmaszál. Ezzel szívják fel a vizet, és buborékot fújnak. Igyekeznek, hogy azok minél szebbre és nagyobbra sikerüljenek.” (Magyar Néprajz, 6.kötet, http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/06/103.html#104). Hozzátenném, hogy a régi szappanok, valószínűleg alkalmasabbak voltak erre a célra, de érdemes kísérletezni, hátha sikerül. Esetleg természetes mosogatószert lehet hozzákeverni. A szalmaszál egyébként szívószálnak is funkcionált régebben. Ma drága pénzért veszünk fém szívószálat a műanyag kiváltására, holott a természet eme kényelmünket is kiszolgálná.
5.Napraforgó paripa: Fiúgyermekek vesszőparipaként lábuk közé vették és így szaladgáltak. Ügyességi és szerepjátéknak is kiváló lehet. Körülbelül februárra szárad ki a napraforgó szár annyira, hogy alkalmas legyen erre a feladatra.
6. Meggymag: Nyári befőzésnél rengeteg összegyűlik. Mindig félretesszük. Alapos mosást követően beszoktuk tenni a sütőbe kiszárítani. Évszázadok óta ismert népi gyógymód a felmelegített meggymag párna fájdalomcsillapító hatása révén. Párnaként használva is egészséges, mert felveszi fejünk formáját, kiváltva a ma közkedvelt hungarocell golyókat. Ha harmadik babánk lesz, biztos varrok majd egy ilyen szoptatós párnát. Gyerekeknek “babzsákot” is készíthetünk. Az ilyen meggymag párnákon, vagy pusztán a meggymagon való lépkedés fejleszti a taktilis érzékelést. De a babzsákokkal célba dobást is gyakorolhatjuk, hogy egyet említsek a sok száz gyakorlat közül.
Amióta megjelent a környezetet súlyosan terhelő műanyag, elkényelmesedett az ember, pedig a természet adottságait kihasználva könnyen kiválthatjuk a mindennapi civilizált tárgyakat, példát véve dédanyáinkról.
Amikor úgy alakult, hogy a nagyobbik gyermekemnél ki kellett egészíteni az anyatejes táplálást, szembesültem vele, mennyire gazdaságtalan, hogy minden egyes doboz tápszerhez külön műanyag adagolót biztosítanak. Ösztönösen elkezdtem gyűjteni ezeket, mert tetszett a formájuk és tudtam, hogy egyszer valamire még jók lesznek. Viszonylag kevés ötletet találni az interneten e műanyag csodára. Így évek alatt összegyűlt egy adott mennyiség, és nemhiába. Végül három ügyességi játékot is kitaláltam rá. Ezeket mutatom most be.
1. Csipeszes fejlesztő
A chipses dobozt bevontam színes papírral. Kisollóval lyukakat döftem bele, tovább nyírtam kicsit, majd a résekbe szúrtam a kék kanalakat. A játék lényege, hogy saláta kiszedő csipesszel különböző apróságokat helyezzünk az adagolókba. Lehet ez őszi termés, papírgalacsin, hurgarocell golyó, bármi, amit otthon fellelünk. Én színes pomponokat és fehér papírmasé golyókat választottam.
A csipeszes gyakorlatok köztudottan fejlesztik kezünk finommozgását, megerősítve az ujjakat, amely alapfeltétele a helyes ceruzafogásnak. A csipesz azért az egyik legjobb eszköz erre, mert kezünk éppen hüvelyk- és mutatóujját használjuk. Ráadásul a két ujj együttmozgását feltételezi és fejleszti azok erőközlésének szabályozását. A finommotorikus képességek edzése már egész kicsi korban ajánlatos.
Ez a játék pozitívan hat a szem-kéz koordinációra is, amely nélkülözhetetlen a későbbi írás-, és olvasástanulás elsajátításához, de a labdaelkapásnak is az alapja. Emellett a koncentrációt, illetve a figyelem összpontosítását is elősegíti a gyakorlat.
Marokkó játék
Szintén a finommotorikát, szem-kéz koordinációt, illetve koncentrációs képességet is segíti de türelemre is nevel az egyszerű kanalas marokkó. Két játékossal az alábbi szabályok szerint játszhatjuk: a kanalakat kiszórjuk a földre vagy az asztalra. Egymás után sorra húznak a játékosok 1-1 darabot, úgy, hogy a többi ne mozduljon meg. Ha véletlenül megmozdul bármelyik, vissza kell tenni, amit megfogtunk. Az a játékos nyer, aki többet gyűjt össze. Ha pontokat szeretnénk gyűjteni, gumival, szalaggal,vagy dekortapasszal is megjelölhetjük az egyes elemeket.
Pókok tánca
A fentiekhez hasonló területekre összpontosít, de a mérlegjátékhoz is közel áll. A videómellékletben látható módon helyezzük egymásra a tápszeres adagolókat! Egyszer az egyik játékos, majd a másik és így tovább. A lényeg, hogy ne dőljön el a torony. Ha eldől, vége a játéknak. Mindig az adott kanalat szabad megfogni. Kezdetben visszabillenthetjük a pókot a helyre, később nehezítésképpen ez elhagyható, de az alsó lábakat nem szabad mozgatni. Cél az egyensúly megtartása, annak a törvénynek a gyakorlása, hogy ha adott irányban dől el a pókocska, ellentétes oldalra helyezzük az adott kanál szárát.
A játékok kisebbeknek és nagyobbnak is izgalmas lehet. Ha túl egyszerűnek bizonyul, kedvünkre bonyolíthatjuk, variáljuk a szabályokat.
A természet közvetlen megtapasztalása létszükséglete minden kisgyermeknek. Ők azok, akik ösztönösen rácsodálkoznak a világra, genetikailag fogékonyak rá. Az iskolapad elvű oktatás a hibás az esetleges érdektelenség miatt. Maria Montessori így fogalmaz: “Napjainkban a modern társadalom körülményei közt a gyermekeknek nagyon kevés alkalmuk adódik, hogy bensőséges kapcsolatba kerüljenek a természettel. ( …) Még a legkisebb gyermek is erősebb, mint gondolnánk, a szabad természetben. A városban már egy rövid séta után fáradtnak érzi magát a gyermek, ebből arra következtetünk, hogy gyenge. Pedig lomhaságának a mesterséges környezet az oka, az unalom, az alkalmatlan öltözék, a fájdalom, amit a kis lába a bőrcipőben érez, amikor a városi kemény aszfalton sétál. Amikor közeli kapcsolatba kerülnek a természettel, megmutatkozik a gyermekek ereje. Az alig kétéves, normális, erős, jól táplált gyermekek kilométereket tudnak gyalogolni, meredek hegyekre másznak fel kicsi lábukkal a tűző napon.”
A természettel való bensőséges viszonyt nem adja vissza semmilyen preparáció, projektorral kivetítés, tankönyvi illusztrálás. Ha a gyermekek saját környezetében nem figyelik meg az adott életközösség működését, ideig-óráig megértik az összefüggéseket, de életre szóló tudást nem szereznek ezáltal. Azonban az információ megszerzése is csupán kicsiny szelete, annak, amit ez a különleges kapcsolat nyújt. Olyan képességeiket fejleszthetők az erdőben, amit egyetlen eszköz sem pótol. Összegyűjtöttem néhány ilyen gondolatot.
1. Gyaloglás: A szülők manapság autóval hordják gyermekeiket, pedig a séta alapvető szükséglete az emberi szervezetnek, pláne ha fejlődésben van. A gyaloglás, emelkedőn gyaloglás hatást gyakorol a csontokra, izmokra, ízületekre, növeli a stressztűrő képességet és a kitartást. Az erdei séta ráadásul nyugtató hatású, segít letenni a napi problémákat. De érdekessé tehetjük a gyaloglást csendjátékkal is, megfigyelve a természet hangjait.
2. Őszi avar: A gyerekek nagyon szeretik, de nemcsak a nagymozgásokat gyakorolhatjuk azáltal, hogy ráugranak és a magasba szórják, hanem az érzékszerveket is fejleszthetjük. Készítsünk egy nagy kupacot, lehetőleg minél színesebb levelekből, rejtsünk el benne különböző terméseket! A gyerekek először csukott szemmel keressenek terméseket, ismerjék fel! Majd ezután kinyitva szemüket csoportosítsák a leveleket színük, alakjuk, méretük szerint! És máris kész a logikai készlet.
3. Színpaletta: Látszólag minden zöld, sárga, piros az őszi erdőben, azonban életközelben ezerféle a variáció. Életre szóló vizuális élményt nyújthat ez a felismerés, amely akár megalapozhatja különleges kapcsolatunkat a természettel. Papírtányéron különböző színű leveleket, terméseket stb. gyűjthetünk a földről. Színük szerint sorba tehetjük. Otthon, iskolában kikeverhetjük az adott árnyalatokat, készíthetünk tanulmányrajzot.
4. Távolba nézés: Köztudott, hogy a távolba nézés pihentető a szemnek, ezáltal testünkre, lelkünkre is jó hatással van, emellett javítja a látást. Erdei ösvényen is elnézhetünk jó messzire, de a hegy tetejéről való kilátás az igazi élmény. Gyakorolhatjuk így a tájékozódást, megkereshetjük az ismerős pontokat, erősítve a látást, koncentrációt ezáltal.
5. Egyensúlyozás köveken, farönkökön: Divatos és drága játékokkal próbálják helyettesíteni ezt az egyszerű gyakorlatot, ami fejleszti az egyensúlyozáson kívül még a térérzékelést és a mozgáskoordinációt is. Gyerekkori emlékem, amikor patakon keltünk át és kövekre lépdelve találtunk biztos pontot. Majd valaki a túloldalról mindig visszafordult, hogy segítsen annak, aki nehezebben jut át. Nagyobbakkal bizalomjátékként is játszhatjuk, növelve ezzel a közösség erejét, erősítve a társas kapcsolatokat.
Látható, hogy mennyi olyan élményt nyújt az erdő, amit az iskola nem tud biztosítani a négy fal között, drága vagy hosszú munkával elkészített eszközökkel sem. Pedig a természet minderről gondoskodik.
Lapulevél 